2645
How to cook properly – Nothing to See Here
MAN COOK MEAT WITH FIRE

Not “man show fire to meat and then eat it while it still squirts and pulses.”
KILL IT DED WITH FIRE YUS

“Medium rare” = “good vet could get it up on its feet in an hour or two.” That’s not cooked with fire. That’s threatened with fire.
I DO NOT SEASON STEAK

Start seasoning steak and before you know it? You’re French. No. I go to my personal butcher and say, “Give me a piece of meat that’s been sawn off an animal.” And they throw me a chunk of animal. And then I say “Show me the animal this meat was sawn off.” And they show me a picture of a crying cow with a gaping hole in its side. And I say “Did the animal cry when you sawed my piece of meat off it?” And they show me a Ziploc bag full of cow tears. And I say, “Rub that on my steak! Let that be my seasoning!”
warrenellis 
9 weeks ago
Konok Péter - Posts
A lecsó megosztó étel. Tulajdonképpen minden étel megosztó, hiszen van, aki szereti, van, aki nem, és akadnak megrögzött nihilisták, akiket hidegen hagy, de a lecsó mifelénk össznemzeti vita tárgya.
Egyrészt, alighanem többen szeretik, mint ahányan nem, bár erről nem állnak rendelkezésemre reprezentatív felmérések, lehetséges, hogy egyszerűen világéletemben egy lecsószagú véleménybuborékban éltem (bár egyik gyerekem sem eszi, de hát a gyerekek azok gyerekek, még akkor is, ha már nem). Viszont akik nem szeretik, azok nagyon nem, régi barátságok mehetnek tönkre olyasmiken, hogy valaki „paradicsomos paprikafőzeléknek” titulálja imádatunk tárgyát (ez már csak azért is szakítópróba, mert ha az ember belegondol, az illetőnek technikailag igaza van, viszont ebbe pont nem jó belegondolni, a nevek – a jelölők – mágikus önerővel bírnak). De én nem is a lecsófóbiásokkal kívánnék foglalkozni, kissé szánom őket, és különben is: nem az a lényeg, hogy szereted-e a lecsót – a lecsó ettől függetlenül szeret téged.
A lecsókedvelők belháborúit viszont csak a halászlécsatákhoz tudnám hasonlítani. Bár a halászlé elitebb műfaj, kevesebben és kevesebbet főzik, ünnepi étel inkább – a lecsó viszont a tágan értelmezett proletariátus, a parasztság és a szövetséges, haladó értelmiség közös gasztronevezője (bár egyes hírek szerint a burzsoázia és a kispolgári rétegek is fogyasztják). Én amúgy – csak hogy új, teljesen értelmetlen frontot nyissak egy megszokottan értelmetlen háborúban – a dunai halászlét preferálom a tiszaival szemben, a fene pepecseljen passzírozással, alaplével, bele mindent a kondérba, aztán lobogjon, amíg a halenyv is kifő a szálkákból, és – igen – kell bele a házilag gyúrt, frissen vágott gyufametélt.
A lecsóharcoknak két alapvető területe van: mi kerülhet a lecsóba (egyáltalán: nevezhetjük-e lecsónak azt, ami a mást is tartalmaz a hagyma-paprika-paradicsom szentháromságán kívül), illetve mivel együk a lecsót? (Ez a praxis. Van még egy harmadik, inkább ideológiai jellegű kérdés is: magyar étel-e a lecsó? Nos, akinek ez számít, az szerintem nem érdemli meg, hogy lecsót egyen.)
Én nem szoktam a lecsót túlbonyolítani. Alapelvként füstölt szalonnát olvasztok (de ha éppen nincs, különösebb gond nélkül nyúlok az étolajhoz), azon hagymát dinsztelek, gyorsan megszórom kevés pirospaprikával, és azonnal hozzáteszem a karikákra vágott lecsópaprikát. Úgy a pirospaprika, mint a lecsópaprika minősége fontos. Jó minőségű pirospaprikát leginkább piacokon vehetünk (ha nincs akkora szerencsénk, hogy ismerünk termelőket). A dolog egyszerű: nem színre vásárolunk, szagoljuk és kóstoljuk meg a paprikát. Bármily meglepő, a pirospaprikának karakteres paprikaíze van, míg a más, hasonló termékeknek poríze, téglaíze, netán szódabikarbóna-íze. Ha az árus nem akar kóstolni engedni, álljunk is tovább. (Évekig voltam piaci árus az egyetem alatt, pirospaprikát is árultam. Higgyék el, ha az árus nem enged kóstolni, azért nem enged, mert tudja: szart árul.) A lecsópaprika legyen minél érettebb, legyen benne sok mélysárga, piruló, vagy éppen vörös darab – ez igaz a bogyiszlóira is, amiből – szerintem – mindenképpen kell egy pár az igazi lecsóba. Kaliforniai paprikát, pritamint, vegyszerekkel felturbózott „hegyeserőset” én lecsóba nem tennék. (Viszont gyuvecsbe, vagy a cigánylecsóba, amit a cserdiektől lestem el, kiváló a dús, érett pritamin, de az egy másik történet.)
A paprikát megfonnyasztom, és mikor kezd összeesni, jöhet a paradicsom, bő fele annyi, mint a paprikából (szabadföldi, érett, illatos paradicsom, ha nincs illata, csak semleges lé lesz belőle), és a felkarikázott lecsókolbász. Na, itt rögtön tág tere nyílik az ellenségeskedésnek. Kell-e kolbász egyáltalán? Szerintem kell, bár kétségtelen, hogy a lecsó kolbász nélkül is lecsó. Jó lecsókolbászt manapság nehéz kapni, szerencse kell hozzá. A jó lecsókolbász nem sima, homogén termék – én virslit még akkor sem tennék a lecsóba, ha lehetne még virslit kapni, de nem lehet, a virsli kihalt, mint valami elfeledett, okafogyott szakma, a teknővájás, a drótozás, vagy a klasszikus diplomácia –, de nem is mócsingos, zsíros. A jó lecsókolbász egyszerűen jó, arra való, amit a neve is – ugye! – elárul: lecsóba. Ha nem sikerül jó lecsókolbászhoz jutni, valami szárazkolbász is használható. Ebből kevesebb kell, bár drágább is. Én nem javaslom. Leuralja a lecsót. A lecsókolbász csendes koalíciós partner: több ízt vesz át a lecsótól magától, mint amennyit belead, finoman olvad környezetébe, összhangban erősíti az összképet, inkább a konzisztenciájával, mint az aromájával különül el. A szárazkolbász viszont túlmozgásos, hatalomvágyó ripacs: minden figyelmet magának követel, vörös zsírja átszövi az ételt, és végül a diszkréten kolbászos lecsó helyett harsányan kolbászízű lecsót kapunk. Van, aki ezt szereti, persze, de akkor már egyszerűbb kenyérrel, magában-szálban enni a kolbászt, nagyokat harapni belőle, mellé jöhet paradicsom is, paprika is, akár hagyma is. Majd bennünk összeállnak lecsóvá.
Érzékeny téma, hogy mi mehet még a lecsóba, hogy az ne lépje túl saját fogalmi kereteit. Az igazi puristák szerint semmi. Én megengedőbb vagyok: zsenge tök, cukkini, padlizsán, akár zöldbab vagy fejtettbab. Nem túl sok, és legfeljebb kétféle. Inkább egy. Vagy egy sem. Gyökérzöldséget lecsóba nem tennék, és nem valók bele a zöldfűszerek sem, nem ratatouille-t készítünk (vagy ha azt, akkor legyünk következetesek). Én a són és a paprikán kívül borsot teszek még bele, nem kötelező, és kevéske cukrot, hogy a paradicsom savasságát enyhítse. Figyelem: semmi Vegeta-féle! (Nem mondom, hogy sosem használok ilyesmit, de a lecsót nem egyenízesíteném vele.)
És hogy mivel? Kenyérrel (ez a legjobb, lehet tunkolni), tésztával, nokedlivel. (Egyszer kipróbáltam gnocchival is, csalódás volt.) Vagy magában, a jó lecsó nem nehéz étel. Krumplival én meg nem enném, az már egy bő lére eresztett paprikáskrumpli. (Volt egy ismerősöm, aki a krumplis lecsóra esküdött, de ő trockista volt, azok különös ízlésű emberek.) A rizst sem tartom igazi lecsóköretnek, bár megengedhető, csak nehéz eltalálni az arányokat.
Tojást lecsóba sosem habarnék, a maximum, amit elviselek, néhány jól elkülönülő buggyantott tojás, amit akkor ütünk bele, mikor a lecsó már szinte kész van. De ha lehet, azt se. És miért ne lehetne?
Hogy csípős, vagy nem csípős? Mindegy. Én durván csípősen eszem, de általában úgy főzőm, hogy csak enyhén csípjen, aztán egy kislábosban a szaft egy részében átforralok némi apróra vágott bogyiszlóit, azzal mindenki elbíbelődhet maga.
Amúgy pedig az a véleményem, hogy mindenki a maga lecsójának kovácsa. Hogy a lecsó körüli viták, bár fontosak, valójában oktalanok. A lecsó azé, aki megműveli, és hogy mi a lecsó, azt mindenki maga dönti el.
Most éppen úri étek. Ezer körül a paprika kilója, ötszáz felé tendál a hagyma, hétszáz a paradicsom. A tök, ami a szemétdombokon is megterem, szintén hétszáz. Még a lecsókolbász a legolcsóbb, legalábbis fajlagosan. Pedig én, ha tehetném, nyáron szinte csak lecsót ennék. Most már ez is nehézkes. Szóval, értem én a statisztikákat, hogy jobban teljesít, tejjel-mézzel folyik, egyretöbbet-egyremagasabbra, felszálló ágban virágzik, prosperál, dübörög és suhan, de a lecsóm realitása rácáfol a válogatott örömhírekre.
Hagyma, paradicsom, paprika, kolbász, szalonna. Ezeket nehéz lesz győzelmi jelentésekkel, politikusi ígéretekkel, választási szlogenekkel, diadalittas nyilatkozatokkal, farkcsóváló újságcikkekkel, dicsőítő kommentekkel pótolni.
Mert a lecsó lehet ilyen is, olyan is, de egyvalaminek biztos, hogy lennie kell: konkrétnak. Különben azt esszük, amit mások főztek nekünk. És az nem csupán emészthetetlen, de még sokkal drágább is lesz.
recept  lecsó 
9 weeks ago
Hitler at home: how the Nazi PR machine remade the Führer's domestic image and duped the world
On May 30, 1937 – a month after German planes bombed Guernica, Spain – The New York Times Magazine published a front-page article on Adolf Hitler’s idyllic mountain retreat.

In this admiring piece, penned by foreign correspondent Otto Tolischus, the skies were depicted not as a means of delivering destruction, but as a rarified topos of meditation, beauty and the simple life.
lakberendezés  hitler  pr  propaganda 
january 2019
Electrical Audio • View topic - Blog"/Networking site: Twitter
Man cook meat with fire. Organic ribeye steak, grilled to within an inch of its blackened little life, with cherry tomatoes and fresh bread.
1:37 PM

No. MAN COOK MEAT WITH FIRE. Not "man show fire to meat and then eat it while it still squirts and pulses." KILL IT DED WITH FIRE YUS.
1:50 PM

An animal is not a person until it buys me a fucking drink. Hippie.
1:52 PM

"medium rare" = "good vet could get it up on its feet in an hour or two." That's not cooked with fire. That's THREATENED with fire.
3:55 PM

I do not season steak. Start seasoning steak and before you know it? You're French.
5:04 PM

No. I go to my personal butcher and say, "give me a piece of meat that's been sawn off an animal." And they throw me a chunk of animal.
5:06 PM

And then I say "show me the animal this meat was sawn off." And they show me a picture of a crying cow with a gaping hole in its side.
5:06 PM

And I say "did the animal cry when you sawed my piece of meat off it?
5:07 PM

And they show me a ziploc bag full of cow tears. And I say, "Rub THAT on my steak! Let THAT be my seasoning!"
5:07 PM

I really, really shouldn't have finished that bottle of whisky.
5:08 PM
warrenellis  steak 
december 2018
Madárhatározó
Szamárvezető kezdő madárhatározóknak, egy kezdő madárhatározótól, a Madárhatározó csoportban tanultak alapján:

MINDEN Magyarország területén megfigyelt barna ragadozó madár, ellenkező bizonyításig egerészölyvnek tekintendő. Ha lefényképezted, és a fényképen kicsit nagyobb, kicsit világosabb a madár és a csőre is kicsit görbébb, akkor nagy valószínűséggel egy kicsit nagyobb, kicsit világosabb, kicsit görbébb csőrű egerészölyvet fotóztál.

Ha olyan furcsa, nem pont vadkacsára hasonlító vadkacsát láttál, az egy...vadkacsa. Anyukája elment egy fehértollú városi csábítóval, esetleg valami egyéb kacsafélével. De vadkacsa, frankón. Egyéb kacsát, mint vadkacsa, nádasban hasalva, egy fűcsomóval a fejeden tudsz megfigyelni. Ha nem így láttad, akkor vadkacsa. Frankón.

Kékcinke, széncinke, őszapó, stiglic. Ha nincs a közelben erdő, ezek valamelyike lesz a madár az etetődön.

A csilpcsalp füzike és a fitiszfüzike ugyanaz a madár, amelyik kitalált két külön énekhangot az ornitológusok hülyítésére. Persze, egy-egy fotó alapján éles viták folynak a hason levő tollak eltérő világosbarna árnyalatáról, amelyek akár arról is folyhatnának, hogy akkor most hány angyal tud megállni egy tű fokán. De mindegy is, ilyen madarat úgyse látsz majd.

Nem, nem figyeltél meg egy szibériai pörgefarkú szerecsenmitugrászt, mert annak egy feljegyzett európai előfordulása van, az oroszországi Tambov közeléből, 1927-ből. Alighanem valaki nagyon részeg volt. Te valójában egy fitiszfüzikét láttál. Vagy egy csilpcsalp füzikét.

Nem héja. Karvaly. Mindig karvaly. És mindig vörösvércse, nem pedig a Katzmann keresztbefingó sólyma (Falco cruciflatus ssp. katzmanni) amely egyébként a vörösvércsétől sötétebb piros lábszárában tér el.

A hamvas/kékes/fakó rétihéja vitába addig ne szólj bele, amíg nem csekkoltad, hogy ezek mikor vannak Magyarországon. Mert véletlenül sem ugyanakkor. Ne égj be azzal, hogy március 22-én szerdán fakónak határozol valamit, amikor köztudott, hogy azok március 23 előtt csak akkor érkeznek meg, ha 23 hétfőre esik, egyébként csak a következő hétfőtől vannak.

Ha nem olyan, mint a könyvben, akkor immatur hím (fiatal példány).

Ha télen láttad, fenyőrigó.
madár  ésiksándor  állat  szöveg 
december 2018
Tárkonyos paradicsomos lencseleves
Lassan jön a hideg, itt a tárkonyos paradicsomos lencseleves ideje. Nekem ez az egyik legkedvesebb gyors őszi-téli levesem, apám tárkonyos-füstölt-húsos (csülkös) fuszulykalevesének egy könnyedebb, gyorsabb változata.
Szerezzetek negyedkiló lencsét, két hagymát, két répát (nekem murok) egy-két zellerszárat (vagy egy negyed zellert) pár gerezd fokhagymát, egy félliteres jó-féle olasz paradicsom passátát vagy hámozott paradicsomkonzervet. Sorakoztassátok fel ezeket a hozzávalókat a konyhapulton. Gondolkozzatok el egy kicsit azon, hogy végül is lehetne kolbász nélkül is főzni, úgy is finom lenne, aztán mégis csak menjetek be a kamrába, hozzátok ki a kolbászt. Ha már ott vagytok, nézzétek bánatosan a polcon a befőzött paradicsomok hűlt helyét, fogadjátok meg, hogy idén nyáron megint főztök majd be paradicsomot.
Vágjátok fel a hagymát, jó apróra. Kockázzátok fel a murkot, zúzzátok meg a fokhagymát. A zellert is vágjátok fel. Tegyétek fel egy kis vajon vagy olajon fonnyadni a zöldségeket. Válogassátok ki a lencsét. (Tudom, ma már nem kell kiválogatni, nincsenek már benne kis kavicsok effélék, de én egy szitában akkor is kiválogatom. Jól esik az ujjbegyeimnek és kész.) Tegyetek egy kis köményt és borsot a zöldségekre, sózzátok meg, szórjatok rá egy kis kakukkfüvet, majoránnát, rozmaringot, lestyánt. Ezekből a fűszerekből nem kell sok, majd úgyis a tárkony lesz a lényeg, de azért nem árt, ha ott bujkálnak ezek is a háttérben a tárkonyos paradicsom savanyája mögött. Öntsetek hozzá másfél csésze vizet, forraljátok fel a legnagyobb lángon. Ha a lencse egyszer felforr utána már kis lángon is gyorsan és könnyen puhára fő. Húzzátok le a lángot, öntsétek hozzá a passátát aztán töltsétek félig vízzel a passátás üveget, rázzátok jól fel, gondolatban veregessétek magatokat vállon, hogy egy csepp se megy kárba, így kell ezt, aztán öntsétek ezt is a leveshez. Tegyetek bele egy babérlevelet és jó sok tárkonyt. Legjobb lenne a friss, de szerencsére a tárkony markáns íze jól bírja a szárítást. Fedjétek le, főzzétek kis lángon negyedórát. Közben vágjatok vékony szeltekre egy arasznyit a kolbászból, Persze, kóstoljátok meg, Mindig ellenőrizni kell, nehogy tegnapról mára valahogy megromlott volna. Tegyétek a leveshez, főzzétek még negyedórát, amíg a lencse megpuhul.
Merjétek tányérba. Facsarjatok bele egy kis citromot, egyétek meg.
Lehet tejfölt is tenni hozzá, sőt velem az is előfordul, hogy lilahagymát vágok nagyon vékony szeletekre, és beleteszem a kész levesbe. (Ezt a fuszulykalevessel szoktuk csinálni, ettől még fuszulykalevesesebb a lencse.)
Ha sietek, kuktában főzőm, a kisebb fokozaton tizenöt perc kell neki, akkor viszont már az elején beleteszem a kolbászt.
(Nyáron ugyanezt a leves szeretem főzni, friss zöldapszulyból, friss tárkonnyal, friss paradicsommal, szigorúan kolbász nélkül – az túlságosan elnehezítené. Talán ezért tudok kanalazás közben olyan jól álmodozni a nyárról.
#főzés #tárkony #lencse #főzőskönyv
DragomanGyorgy  recept 
october 2018
« earlier      
adat afrika ai aibo airport amerika apple archiválás art article audio autó backup bal bigdata biológia biztonság blog blogosphere blogoszféra blogter brucesterling budapest bug buzz camino cia cikk climate code conversation corydoctrorow crypto culture cyberculture cyberpunk darrananderson design digitális divat dizájn download dragomangyorgy drm ebook eff elrak eu európa evgenymorozov fantasy fashion fiction fikció film filozófia flappy fordítás fotográfia fotó fotózás freeware future földrajz füles game gamergate gasztronómia gazdaság geek gender gentrification gibson gmail google grafika grafikus gtd gyerek hack hacker hajó hajózás hallgatni hamisítás hardver hardware hft history howto hype háború infrastruktúra ingyen innováció interjú internet internetkultúra iot ipar iphone irodalom it jogvédők játék jövő jövőkép kalóz konyv kritika kultúra képregény kína kód könyv kúlság legal leopard life linux lista london longread mac macbook macosx magyar magyarvalóság mail.app maker map marhaság marketing megfigyelés menő mi microsoft munka munka2.0 művészet nekrológ netaudio normal novella nyelv nyelvészet náci oktatás openhardware orosz osx pdf peripheral php piracy plugin podcast politika post poén privacy procgen radio raspberrypi recept reklám repülés repülő retro robot ruha régi sajtó saját scifi security sf shenzen software sorozat spam startup steampunk státusz surveillancecapitalism switch szoftver szovjet sztori számítógép szőnyeg tech technikai_fejlődés technológia terminal textil timmaughan tool toread trading tudomány tér térkép történelem tőzsde uber urbanisztika utility valóság vicc video videojáték videó villanelle világ vita város warrenellis web web2.0 webkettő wifi wikipedia williamgibson windows wired wireless wordpress yt zene építészet óra

Copy this bookmark:



description:


tags: